MESTERMŰVEK – MÁSKÉPPEN - Dohnányi / Popper / Liszt - Park Sang Hyeok, Dénes István E/5.

Beethoven életrajzírói a mester egyik legjellemzőbb tulajdonságaként emlegetik szabadságszeretetét. Ez az alapja az 1809-ben komponált Egmont nyitánynak. Szellemi rokona az Egmont zenének a III. szimfónia is, amely az Eroica (Hősi) melléknevet kapta. A II. szimfóniát 1803-ban mutatták be, derűs, optimizmust sugárzó mű, pedig keletkezése idején Beethoven már tudott gyógyíthatatlan fülbajáról.

Takács-Nagy Gábor Beethoven-sorozatának első estéjét az István király nyitánnyal kezdi, amellyel 1812-ben az új Pesti Színházat avatták. Az I. szimfóniáról a méltatók azt emelik ki, hogy abban még erősen felismerhető Haydn hatása, valamint nosztalgikus emlékezés szülőföldjére, a Rajna vidékére. Több zenetörténész is rámutat, hogy Beethoven nagy, drámai szimfóniái után könnyedebb, vidám alaphangulatú művet írt. Így jött létre a helyenként humoros vonásokat is mutató IV. szimfónia.

A hangversenyt zenekarunk vezető karmestere, Farkas Róbert vezényli, aki műsorát csupa francia vonatkozású műből állította össze. Haydn 1784-ben Párizsból érkezett „rendelésre” komponálta hat „Párizsi szimfóniáját”. B-dúr szimfóniájának második tételében egy közismert francia népdal témáját dolgozta fel. Ravel francia szövegre komponálta dalait, a műsor második felében felcsendülő két népszerű zenekari mű pedig a francia zene talán legismertebb és leginkább közkedvelt darabja.