MÁV Lukács/2. Zeneakadémia

A halottak emlékének szentelt ünnepen Brahms csodálatos Német Requiem-je hangzik el. A mű címe nemcsak arra utal, hogy nem a hagyományos latin nyelvű, a katolikus egyház által kanonizált latin gyászmise szövegre komponálta művét, hanem elsősorban arra, hogy a zeneszerző maga állította össze a szöveget a Biblia különböző részeiből. Ennek a rekviemnek nem a haláltól és az utolsó ítélettől való félelem a lényege, hanem a bizakodás abban, hogy a halál után megváltás és vigasztalás vár azokra az emberekre, akik földi életükben nehézségeket, szenvedést éltek meg, és elnyerik jutalmukat azok, akik becsülettel és szorgosan élték végig napjaikat. A mű hét nagy részből áll. Az első és az utolsó tétel témái és karaktere hasonlóak, mindkettő a „Selig sind…” – boldogok – szóval kezdődik. Három nagy, súlyos, drámai tétel, a 2., a 3. és a 6. szól az elmúlás kérlelhetetlenségéről, a földi élet végéről és az utolsó ítéletről, mindegyik végén egy hatalmas kórus-fúgával, a középső, negyedik tétel szinte könnyed, az ötödik pedig a bánatról és a vigasztalásról szól. A koncert karmestere, Sztanyiszlav Kocsanovszkij harmincas éveiben jár, Szentpétervárott végezte tanulmányait, jelenleg a Mariinszkij Színház karmestere, de vendégszerepelt már a világ minden táján, mint operaelőadások és szimfonikus hangversenyek karmestere.