HÁROM NEMZET ZENESZERZŐJE - DORA PEJAČEVIĆ EMLÉKÉRE E/2.

Beethoven életrajzírói a mester egyik legjellemzőbb tulajdonságaként emlegetik szabadságszeretetét. Ez az alapja az 1809-ben komponált Egmont nyitánynak. Szellemi rokona az Egmont zenének a III. szimfónia is, amely az Eroica (Hősi) melléknevet kapta. A II. szimfóniát 1803-ban mutatták be, derűs, optimizmust sugárzó mű, pedig keletkezése idején Beethoven már tudott gyógyíthatatlan fülbajáról.

Beethoven Coriolan-nyitánya örök. Ahogy a VIII. szimfónia is, ez a haydni derűt sugárzó remekmű, amelyet 1814-ben mutattak be, és könnyed, tréfás hangvétele miatt a szerzőnek is titkos kedvence volt. „Az én kis F-dúrom” – hivatkozott rá egyik feljegyzésében. Takács-Nagy Gábor korunk egyik innovatív Beethoven-karmestere, aki egy olyan jól ismert zenedarabbal is újat tud mutatni, mint az V. szimfónia, amelyre immár örökre ráragadt a komponista titkára által önkényesen választott Sors melléknév.

A hangversenyt zenekarunk vezető karmestere, Farkas Róbert vezényli, aki műsorát csupa francia vonatkozású műből állította össze. Haydn 1784-ben Párizsból érkezett „rendelésre” komponálta hat „Párizsi szimfóniáját”. B-dúr szimfóniájának második tételében egy közismert francia népdal témáját dolgozta fel. Ravel francia szövegre komponálta dalait, a műsor második felében felcsendülő két népszerű zenekari mű pedig a francia zene talán legismertebb és leginkább közkedvelt darabja.