Alfredo Sorichetti és a MÁV Szimfonikus Zenekar

A madárének az idők kezdetétől ihletforrást jelent minden muzsikus számára. Ifjúsági hangversenyünkön előbb Nagy Sándor József és Sütő Illés csellókettősét halljuk Vivaldi mély, megindítóan szép kettősversenyében. Ezután a neoklasszikus olasz zeneszerző, Ottorino Respighi különleges szvitje következik, amely 1928-ban született XVIII. századi zeneszerzők munkái nyomán. A hattyú, tyúk, csalogány és kakukk hangjait felvillantó briliáns munka Medveczky Szabolcs pálcája nyomán csendül fel.

A IX. szimfóniát nem túlzás az európai zene legjelentősebb remekművének jellemezni, amely végigkísérte nagy veszteségeinket és győzelmeinket: a wagneri összművészet egyik ihletforrása, a szabadság himnusza, sokak számára a berlini fal leomlásának kísérőzenéje. Egyesek egy öntörvényű zseni megnyilatkozását, mások a közös szellem erejét hallják benne. Az első hangok a „semmiből teremtés” mágikus aktusát, az utolsó ütemek a mindenség önfeledt ünnepélyét jelenítik meg.

Muszorgszkij és Ravel nevei az Egy kiállítás képei zenekari változata nyomán összeforrtak. A Lúdanyó meséi varázslatos hangképei és Muszorgszkij felkavaró, mozgalmas tablói között megszólal a napra pontosan százötven éve született Ravel „kétkezes” zongoraversenye is. Zenekarunkat a brácsaművészként ismert Maxim Rysanov vezényli, akit egyre gyakrabban láthatunk karmesteri pálcával.